N. Kollár - Szabó: Pszichológia Pedagógusoknak. 2.: FEJLŐDÉS ÉS SZOCIALIZÁCIÓ

1. Fejlődés

1.1. minőségi változásokkal és egyre differenciáltabb szerveződéssel járó folyamat. Emberi faj és egyén egyedi vonásait egyszerre tükrözi. Folyamatot biológiai és társadalmi hatóerők befolyásolják.

1.2. szocializáció=társadalmiasulás

1.3. egyedfejlődés a fogantatástól halálig tart

1.3.1. magzati kor: genetikai program irányít, +környi hatások (bejutó kémiai anyagok, érzelmek betegségek)

1.3.2. testi, kognitív (megismmel kapcsos), érzelmi, társas folyamatokra hat

1.4. érés és tanulás: „fejlődést jellemző változások alapja”, genetikailag irányított folyamat, környi hatásoktól ~független, testi és pszichés, előre-biológiailag rögzített módon.

1.5. fejlődés és fejleszthetőség: „legközelebbi fejlődési zóna”: gyerek környe egy lépéssel az aktuális fejlettségi szint előtt jár

1.6. fejlődés szakaszai

1.6.1. fejlődés: minőségi ugrások (szakaszok eleje és vége közt jellemző külségekkel). Szakaszok felcserélhetetlenek.

1.6.2. pl Piaget, Erikson: fázisonként más egyéni feladatok, testi-bioi változások, környi elvárások.

1.6.3. pl Brunner: inkább folyamatos változásokról van szó, nem konkrét szakaszokról

1.6.4. ezekre ráépülő társi renck (rítusok, oktatás, szavazás, jogosítvány, etc)

Köznapi elnevezés	Piaget	Freud	Erikson
Csecsemő (0-1)	Szenzomotoros intelligencia	Orális szakasz	Bizalom-bizalmatlanság
Kisgyerekkor (1-3)	Műveletek előtti kor	Anális szakasz	Autonómia, szégyen, kétség
Óvodáskor (3-6)	Műveletek előtti kor	Fallikus szakasz	Kezdeményezés, bűntudat
Kisiskoláskor (6-12)	Konkrét műveletek kora	Latencia kora	Teljesítmény-kisebbrendűség
Serdülőkor (12-19)	Formális műveletek kora	Genitális szakasz	Identitás, szerepzavar
Fiatal felnőttkor (19-35)	Formális műveletek kora		Bensőségesség-elszigetelődés
Középső felnőttkor (35-60)	Formális műveletek kora		Alkotóképesség-megrekedés
Késő felnőttkor (60-)	Formális műveletek kora		Énteljesség-kétségbeesés

1.7. cirkularitás: „A testi, az értelmi, a lelki és a társas változások tehát fejlődésünk során kölcsönösen hatnak egymásra”, együtt is figybeveendők. Kölcsönösen függésben állnak egymással.

2. A fejlődés meghatározói

2.1. „Fajunk genetikai adománya” a plaszticitás és az adaptivitás (alkalmazkodás)

2.2. az emberi fejl evolúciós gyökerei

2.2.1. „az emberi gének nem merev utasításokat adnak, hm a környi hatásokra nyitott, ún epigenetikus szabályokat határoznak meg. Ezek irányítják a körnnyel kapcsos válaszaink, és bizonyos magatartásokat valószínűsítenek másokkal szemben. A genetikai potenciálok viselki hajlamokkal és észlelési preferenciákkal ruháznak fel minket.” Meghatározott viselki késztetéseket szolgáltatnak+befolyásolják, milyen ingereket részesítünk előnyben.

2.2.2. elvont szabályokhoz alkalmazkodni tudás, gondolkodás, képzelet, beszéd, társas renckben való összehangolt együttlét, bonyolult technikai eszközök megalkotása+használata, szimbolizációs és konstrukciós készség, szinkronizációs tulságok

2.2.3. kumulatív kulturális evolúció: nem másokTÓL, hm másokON KERESZTÜL tanulunk. Múlt- vagy jelenbeli.

2.3. fejlődés társak nélkül: „szenzitív periódus”: növekedés kiemelt időszakai, amikor bizonyos eseményeknek be kell követk bizonyos képességek kifejlődéséhez, hogy a „fejlődés a fajra jellemző módon kiteljesedjék”.

2.4. öröklött tulságok és környi válaszok kölcsönhatása

2.4.1. egyes tulságok inkább génvezéreltek, míg mások „fogékonyabbak a környi behatásokra.”

2.4.2. ember személyisége nem előre meghatározott, csupán az alapok öröklöttek (pl temperamentum, sérülékenység)

2.4.3. bioi és környi kölcsönhatás 3 formája (Scarr, McCartney):

2.4.3.1.evokatív (megidéző) interakció: emberek sajátos reakciókat váltanak ki másokból.

2.4.3.2.reaktív (visszaható) interakció: uaz a körny mindenkinek más. Környre reagál az egyén.

2.4.3.3.proaktív (előreható) interakció: egyén eszközei a körny alakítására (barátválasztás, tevékenység).

3. Szocializáció: egyén, kultúra és társadalom

3.1. minen társ vmilyen formában-mértékben igyekszik a maga képére formálni az egyedet, mintát ad számára a társban való éléshez.

3.2. Ökölógiai modell (Bronfenbrenner)

3.2.1. „Az egyén életét természetes életközegeiben szemlélő irányzat”. Fejlődés csak a körny figybevételével írható le.

3.2.2. makrorendszer szintje: domináns nézetek, hiedelmek

3.2.3. exorendszer szintje: szülők mh-e, önk, iskszék, helyi önk, helyi ip, tömkomm.

3.2.4. mezorendszer szintje: egyház, kortárscsop, lakókörny, isk, otthon. A mikro kapcsi hálója.

3.2.5. mikrorendszer szintje: a fentiek közvetlen hatása + ezekről való tapasztalatok.

3.3. a kult szerepe

3.3.1. kult: „az élet egy meghatározott módja”. Értékmentes fogalom. „Az egyik generációról a másikra hagyományozódó anyagi és szellemi javak összessége, az életmódok sajátos mintázata, ami többé-kevésbé állandó jelentésű szokások, magatartásminták konfigurációjából áll.”

3.3.2. „A kult legfontosb közvetítője a nyv”

3.3.3. hiedelmek, értékek, normák: tudás/hit arról, mi lehetséges, valós vagy igaz. Kollektív elképzelés arról, mi jó, rossz, helyes, helytelen, kívánatos, elutasítandó; viselkedési elvárások, melyek életviteli mintát adnak, szabályozzák az együttműködést (előírva, tiltva, íratlanul, tvben). Közösségenként eltérők. Keveredés felgyorsult.

3.4. a szocializáció színterei

3.4.1. elsődleges szocializáció: első évek. Alap a későbbiekhez. „Szignifikáns mások” által közvetített tapasztalatok (nyv, kategória, világnézet, norma, érzelmi viszony, etc). Legfőbb tanulási mechanizmus az azonosulás.

3.4.2. másodlagos bevezeti az egyént a társ egy új metszetébe. Azonosulásos tanulás, de a személytől sokban függnek a szereplők. Egyedi tapasztalatokból általánosak lehetnek. Legfontosabb közvetítő az isk (teljesítmén,y beilleszkedés, szabályok, visszajelzések, tekintély, tanulás, verseny, etc). Ráépül az elsődlegesre jó esetben.

3.5. A szocializáció mechanizmusai

3.5.1. biológiai egyénből társas lény. „társi ágensek” rábírják az egyedet, h ő is tartsa követendőnek a szerintük helyes elveket, direkten és indirekten. (direkt: nyvi úton-tiltás, felszólítás, utasítás, jutalmazásbüntetés)

3.5.2. hatalomforrások: jutalmazásbüntetés, vonatkoztatás (modellként van jelen). Szakértés, legitimáció. Egyre inkább a kortársak lesznek ebben a szerepben.

3.5.3. Kelman-féle befolyásolásra reagálási szintek:

3.5.3.1.behód: kényszer, jutalomremény. Nincs belső igény. Engedelmesség a kontroll függvénye

3.5.3.2.azonosulás: alapja az érzelmi elfogadás

3.5.3.3.interiorizáció/internalizáció: hiteles értékrendek beépítése, meggyőződés-alapú viselk.

3.5.4. „A megfigyeléses tanulás mechanizmusai az utánzás és a modellkövetés.” Utánzás nem csecsemőkori formái késleltetettek, tanulás eredményeként alakulnak ki. Modellkövetés okai: érzelmi indítékok, státusirigység, szociális hatalom.