2010. január 21., csütörtök

N. Kollár - Szabó: Pszichológia Pedagógusoknak. 25.: AMIKOR NEM A GYEREKKEL VAN A BAJ. MEGVÁLTOZTATHATATLAN ADOTTSÁGOK.

1. nem „hiba”, hm „iskolai elvárások és tanulói jellemzők össze nem illése”.
2. A hátrányos helyzet problémája
2.1. „alacsonyb társi helyzetű gyerekek iskoláztatási esélyei rosszabbak, mint azt az értelmi képességeik alapján várhatnánk.”
2.2. az esélyegyenlőtlenség okai a tanulók oldaláról
1.2.1. nyvi készségek, nyvi hátrány: iski teljesítményminősítés nagymértékben függ ettől. Fejlesztés: gyerek beszéltetése.
2.2.1. szülő hozzáállása az iskolához: saját élményeitől függő, tudatos/tudatalatti véleményközvetítés
3.2.1. jövő perspektíva: milyen távú, mennyire differenciált; továbbtan motivációi.
4.2.1. személyiségtényezők (alkotásvágy, teljesítményorientáltság, önirányítási igény, vezetői érdeklődés, szociabilitás), kognitív képességek (elméleti intelligencia, elméleti érdeklődés, absztrakciós készség).
2.3. Az esélyegyenlőtlenség iski okai
1.2.1. felülről építkező tanterv: „továbbtanhoz szükséges tudást helyezi a kptba, a gyaki, praktikus 7köznapi tudással szemben.”
2.2.1. eltérő tgyi, személyi feltételek: alacsonyb réteg iskolái rosszabbul felszereltek, tanárok képzetlenebbek, spec többletokt kevesebb à esélyek rosszabbak
3. Az iskrenc jellemzői és fejlődési irányai
3.1. iski szelekció és esélyegyenlőtlenség szorosan összefügg
3.2. Nyeu, oktatásváltozás
1.3.1. expanzió: egyre nagyobb igény a felsőfokú iskk iránt
2.3.1. demokratizálódás és egységesedés: kötelező+ingyenes alapokt. „az oktatást megtérülő gazdasági befektetésnek tekintik, mely a nemzet előrehaladását, versenyképességét szolgálja”, +esélyegyenlőségi terep
3.3.1. globalizálódás: nyeu-i iskrenc terjedése
4.3.1. szekularizáció
3.3. magyar iskrenc
1.3.1. 6-8 oszts gimnk: (korai) szelekció
2.3.1. esély= csak elméleti
3.4. A szülők véleménye az iskszerkről
1.3.1. értelmiségi szülők: korai szelekció támogatása
2.3.1. 6-8 oszts gimn elszívja a legjobb általános iskolás tanulókat
3.3.1. átjárhatóság nehezebb Mo-n
4. Megoldási lehetőségek a hátrányos helyzet csökkentésére
4.1. felzárkóztató programok: korai fejlesztőprogramok (óvodában/család bevonásával)
4.2. tanár-diák viszony: otthonról magabiztosságot hozó tanuló és félénk tanuló külségei
4.3. késői szelekció

2010. január 19., kedd

N. Kollár - Szabó: Pszichológia Pedagógusoknak. 4.: A CSALÁDI SZOCIALIZÁCIÓ JELLEMZŐI

1. a család szerepe a fejlődésben
1.1. „A család életünk legmeghatározóbb közege, legfontosabb kiscsoportja. Itt formálódik személyiségünk, önazonosságunk, önmagunkhoz és a világhoz való viszonyunk.” Legnagyobb hatás: szülő-gyerek kapcsa (nevelés, jutalmazásbüntetés, kontroll).
2. A korai hatások jelentősége
2.1. gyerek kapcsainak (főleg az anyával) alakulása hatással a későbbiekre (erősség, érzelmi hőfok, stabilitás, biztonság, egyéb).
2.2. szülői gondoskodás bioi gyökerei
1.2.1. „imprinting”: bevésődés. Anya+utód szerepe felcserhetetlen legyen. Fizikai és lelki kapcs. (Nem kizárólagos, „az örökölt tényezők csupán olyan rásegítő mechanizmusok, melyek könnyebbé teszik a szülő-utód kapcs kibontakozását”)
2.3. Kötődés
1.2.1. közelségkeresés újszülötti veleszületett hajlam; gondozó jelenléte az életben maradás feltétele à odahívás eszköztára (mosoly, sírás, szemkontakt). „Ragaszkodó magatartás kötődéssé alakul”.
2.2.1. kötődés: „olyan szeretetkapcs, ami felcserhetetlen, max néhány fontos személyre irányul. […] Ha a szeretett személy rendelkre áll, amikor szüks van rá, ez idővel csökkenti a fizikai közelség szükségességét és növeli a kötődés biztonságát.”
2.3.2.1.kötődési típusok: biztonságosan kötődő (ha reagálnak a jelzéseire, biztonságot sugároznak, empatikusak a szülők), elkerülő (ha kontaktkerülő, hideg, merev a szülő), ambivalens (következetlen szülő).
2.3.2.2.szülői interakciónak összhangban kéne lennie a gyerek szükségleteivel.
2.4. A korai kötődés zavarai – rézuszkísérletek
1.2.1. izolációban félős, később antiszoc, agresszív
2.2.1. részleges izolációban részleges problémák
3.2.1. megfosztottság (=nem abovo külön felnövő): kiegyensúlyozatlanság
4.2.1. „Műanya-helyzet”: nem a táplálékadó szerep az elsődleges, hm a testközelség. Elég biztonságot nyújt egy bábu a felderítő viselkedéshez. De a társas viselkedések nem teljesértékűek (később kialakuló mimika, reakciók, etc).
5.2.1. anyahiányt csökkentik a kortársak
6.2.1. fentiek vonatkoztathatók emberekre is.
2.5. A korai évek gondoskodó környezete
1.2.1. fizikai ellátáson kívül kell még:
2.5.1.1.fizikai-érzelmi közelség
2.5.1.2.gyerek kommunikációinak, igényeinek megértése
2.5.1.3.gondozó válaszkészsége
2.5.1.4.megfelelő mértékű frusztráció (szükségletkielégítés-késleltetés, önerők mozgósításához szükséges érzés)
2.5.1.5.autonómia támogatása
2.2.1. Korai évek csak alapot nyújtanak, a fejlődés sok más hatás függvénye is. Winnicott fogalmai: „gondoskodó körny”, „elég jó anya”.
3. A szülők nevelő hatása
3.1. nevelői beállítódás függ: kultúrától, tekintélyviszonyoktól, gyerek jogairól alkotott felfogástól, társi hatásoktól.
3.2. feltétel nélküli elfogadás
1.3.1. „Az egészséges fejlődéshez a gyereknek szüksége van arra, hogy tudja, mit csinál jól és mit nem.”
2.3.1. „A szülők nyílt vagy rejtett, soxor tudattalan elvárásai megfosztják a gyereket attól, h a saját sorsát élje.”
3.3. Nevelési stílusok
1.3.1. Maccoby, Martin: négy karakteres szülői magatartás
3.3.1.1.irányító (meleg-kontrolláló): kornak-népességnek megfelelő viselk elvárása, de figybe vett vélemény, érzések. Büntetés ritka. Ösztönzés a képességeknek megfelelően. Gyerek barátságos, együttműködő, önálló, jó önkontrollú, önérvényesítő, erős teljesítménymotivációjú.
3.3.1.2.tekintélyelvű (hideg-kontrolláló): szülő szabálykptú, engedelmességre-rendre-hagyománytiszteletre nevelő. Nincs alkudozás, gyakori a büntetés. Gyerek visszahúzódó, motiválatlan, agresszív, bűntudatos.
3.3.1.3.Engedékeny (meleg-engedékeny): Szülő gyerekcentrikus, kevés korlátot állító, szabságot adó. Gyerek éretlen, önállótlan, felelőtlen, nehezen kezelhető, nehezen döntő, agresszív.
3.3.1.4.Elhanyagoló (hideg-engedékeny): szülő nem érdeklődő, közönyös, elutasító. Gyerek agresszív, függékeny, carpediem.
2.3.1. legtöbb szülő ált keverve alkalmazza a fentieket (per gyerek, per szitu)
3.4. Morális fejlődés
1.3.1. szabályok, normák, szerepek elsajátítása, viselkedésszabályozás
2.3.1. annak megértése, mit várnak el tőle.
3.3.1. ercsi viselk és ercsi tudat nem feltétlen esik egybe à fejlesztendő az önkontroll és a lelkiismeret.
4.3.1. Piaget, Kohlberg: gyerek csak a kognitív fejl függvényében tudja megérteni a társas elvárásokat. à másképp kell tiltani-megokolni az elvárásokat a kül életkorokban.
3.4.4.1.Piaget: vétség nagysága, igságosság, szabályról alkotott vélemény alapján 2 szakasz az ercsi fejlben:
3.4.4.1.1. heteronóm: viselk elbírálása vagy pozitív, vagy negatív. Szabályok megváltoztathatatlanok. Gyereknek engedelmeskednie kell. Bűn mértéke=okozott kár nagysága.
3.4.4.1.2. autonóm: viselkmérlegelés kül szptk alapján. Szabályok módosíthatók, közösen kialakítottak. Bűn mértéke a szándéktól függ. 10-11 éves kortól.
3.4.4.2.Kohlberg 6 ercsi fejlődési szakasza:
3.4.4.2.1. prekonvencionális szint: cselekvések megítélése aszerint, h követkményük kellemes vagy kellemetlen.
3.4.4.2.1.1.büntetésorientációs szakasz: elkerülés
3.4.4.2.1.2.jutalomorientációs szakasz: elnyerése érdekében alkalmazkodás
3.4.4.2.2. konvencionális szint: család, máso igényeinek megfelelés motivál
3.4.4.2.2.1.jógyerek-orientációs szakasz: mások helytelenítésének elkerülése miatt alkalmazkodás
3.4.4.2.2.2.tekintélyorientációs szakasz: kötelességteljesítés
3.4.4.2.3. posztkonvencionális szakasz: 20+ évesen, nem mindenkinél. Morális elvek megértése, absztrakt gondolk
3.4.4.2.3.1.társadalmiszerződés-orientációs szakasz: közjólét-szptúság, egyéni jogok védelme együttesen követendők
3.4.4.2.3.2.egyetemes etikai elvek iránti orientációs szakasz: saját választású etikai elvek követése; önbecs az önítélettől függ.
3.4.4.3.Kohlberg első 4 szakasza megegyezik a piagetivel. Piaget életkorfüggőnek, Kohlberg szitufüggőnek tartja a szakaszokat.
4. A családi renc
4.1. „olyan egység, amelynek jól felismhető, egyedi sajátosságai vannak, meghat műkmódja, szabályai.”
4.2. A változásról
1.4.1. „A család jól vagy kevésbé jól működő önszabályozó renc.” Mindenki hatással mindenkire („cirkuláris okság elve”).
2.4.1. család dinamikus egyensúlyban van („homeosztázis”): egyensúlyi állapottól való eltérések beindítják a korrekciós törekvéseket. Ha csakazértis nincs korrekció, az szívás. Inkább állandó változásokra van szükség.
4.3. A család életciklusa
1.4.1. fejlődési folyamat
2.4.1. Hill modellje:
4.3.2.1.házasodás: kultfüggő, h a házasodás előtt a felek mennyire ismerik egymást, család mennyire vállal szerepet.
4.3.2.2.csecsemős-kisgyerekes család: szülővé válás feladata (napirend, felelősség, fontossági sorrend átalakulása)
4.3.2.3.óvodáskorús család: gyerek önállósodásához való alkalmazkodás, netán testvér születése
4.3.2.4.iskoláskorús család: új életritmus, új követelmények, új kortárscsop
4.3.2.5.serdülős család: addigi értékek megkérdőjeleződése, kortárscsop fontosbá válása. Szülők életközép-válsága. „Idősebb generációval való fokozottabb törődés”.
4.3.2.6.fészakhagyó gyerekes cssalád: szülői funkció elvesztése. Új rokoni viszonyok. Nagyszülői szerep. Idősb generáció halála.
4.3.2.7.inektív öreg házaspár: feleslegesség-érzés (és leküzdése).
4.4. A családi renc jellemzése
1.4.1. struktúra: alrenck (házastársi, szülői, gyereki, nagyszülői). Jól akkor műk, ha mindenki a saját alrencének megfelelő funkciót tölt be.
2.4.1. szabályok (alap- és kis szabályok)
3.4.1. kommunikáció.

2010. január 14., csütörtök

N. Kollár - Szabó: Pszichológia Pedagógusoknak. 3.: AZ „ÉN” FOGALMA, AZ ÉNFEJLŐDÉS ELMÉLETEI

1. énkép: „az ember az egyetlen élőlény, aki úgy gondol magára, mint aki bizonyos képességekkel, tulságokkal rendelkezik, akinek céljai, törekvései vannak. Ezt az önmagunkról szóló, érzelmekkel átszótt ismeretet nevezzük ~-nek.”
1.1. énideál: vágyak, elképzelések, törekvések, tervek (a jövőre)
2. a személyiség fogalma: Allport: „A személyiség azon pszichofizikai rendszerek dinamikus szerveződése az egyénen belül, amelyek meghatározzák jellemző viselkedését és gondolkodását.”
3. az én fogalma és működése
3.1. „Az én a személyiség egy fontos aspektusa, annak kifejeződése, ahogyan az egyén megragadja saját személyiségét.” +önbecsülés, önértékelés, énreprezentáció, éntéma a kapcsolódó (ám homályos) fogalmak
3.2. „Az én a személy mentális reprezentációja a saját tulságairól, társas szerepeiről, múltbéli tapasztalatairól, jövőbeli céljairól.” Önazonosság, folyamatosság érzése jellemzi. társas identitást is tartalmaz.
3.3. „munka-énfogalom”: adott időptban megjelenő énfogalom-részlet(ek). Irányítják a viselkedést.
3.4. „énséma”: jellemzőnek-fontosnak tartott tulságok. Az énfogalom magja.
3.5. Az én funkciója:
1.3.1. énkép „dinamikusan változó reprezentáció”. Infók illeszthetők bele. Cselekvési motivációi:
3.5.1.1.énerősítés: önmagával való elégedettség fenntartása. Pozitív értékelés, sikeres cselekvés eredménye.
3.5.1.2.énkonzisztencia: fenntartja a korábban kialakult önértékelést. Csak olyan infókat vesz fel kívülről, ami passzol.
2.3.1. énkép három eleme:
3.5.2.1.aktuális énkép
3.5.2.2.ideális énkép
3.5.2.3.kell(ene) énkép: saját+mások szemszögéből
3.3.1. aktuális és ideális nem egyezése esetén levertség, frusztráció, szégyenérzet.
4.3.1. önértékelés: értékítélet, amit az egyén megfogalmaz magáról (+sokáig fenntart). „Helyeslési vagy helytelenítési attitűdöt fejez ki, és azt jelzi, hogy az egyén mennyire tartja magát értékesnek vagy értéktelennek”
4. Az éntudat kialakulása: csecsemőkorban kezdődik. Környezettől való megkülönböztetés, saját test érzékelése (testséma, az éntudat alapja), külső jegyek értékelése
5. az énkép fejlődése
5.1. a kognitív fejlődés-lélektani irányzat
1.5.1. „egy-egy életkorban az adott kognitív képességek és korlátok határozzák meg azt, hogy hogyan látja a személy önmagát”. +szociális háttér.
2.5.1. 3-4 éves korban: konkrét, megfigyhető kategóriák, nincs általánosítás (van ugrás és futás, nincs sport). Szülők hatása a legfontosabb.
3.5.1. 5-7 évesen: pozitív, ált túlértékelt énkép. Általános leíró kategóriák, ellentétpárok. Szülők + elvárások a legbefolyásosabbak.
4.5.1. 8-11: kompetencia-felsorolás (főleg a személyközti kapcsokra és a tanulmányokra vonatk) önkritika kialak. Szülők, tanárok hatása+szociális összehas.
5.5.1. serdülőkor: identitás-krízis, 15-6évesen. Önismereti igény. Kortársak és felnőttek véleményének külségeire érzékenység. Introspekció. Tapasztalatok alapján belsővé tett értékek.
5.2. A pszichoanalitikus személyiségfelfogás
1.5.1. Freud, pszichoanalízis: személyiségelmélet, tudattalan feltárására alkalmas móc, terápiás móc
2.5.1. a személyiség topografikus modellje: felosztja a mentális folyamatokat tudatosságuk szt.
5.2.2.1.tudatos: jéghegy csúcsa
5.2.2.2.tudatelőttes: épp nem tudatos, de könnyen azzá tehető
5.2.2.3.nem tudatos: pl első évek emlékei. Terapeuta segítségével feltárható
3.5.1. A személyiség strukturális modellje
5.2.3.1.id: ösztönén. Örömelv alapján műk. Reflextevékenység+vágyteljesítés.
5.2.3.2.ego: én. Idből alakult. Belső igények+külső feltételek összehangolása a realitáselv alapján.
5.2.3.3.szuperego: felettes én. Erkölcsi értékek és normák, amik nevelésből adódnak. Eszményt testesíti meg. Lelkiismeret, énideál.
4.5.1. ösztönök
5.2.4.1.életösztön (erósz): éhség, szomjúság, fájdalomelkerülés, szexuális ösztönök. Az életösztönök által létrehozott lelki energia a libido.
5.2.4.2.halálösztön (thanatosz, romboló ösztön): agresszió
5.5.1. pszichoszexuális fejlődés
5.2.5.1.orális szakasz: 0-1. nyelés-kiköpés-rágás
5.2.5.2.anális szakasz: 1-3. székelés.
5.2.5.3.fallikus szakasz: 3-6. autoerotika, ödipusz-komplexus.
5.2.5.4.latencia szakasza: 6-13. ösztönkésztetések gyengesége
5.2.5.5.genitális szakasz: 13-19. másik nemű fiatal felé fordulás
6.5.1. elhárító mechanizmusok: konfliktusfeloldás
5.2.6.1. identifikáció: olyan személlyel azonosulás, aki jó problémamegoldó. Életkoronként változó minták. Hiány, félelem is motivál
5.2.6.2.áthelyezés: ösztön eredeti tárgyválasztása meghiúsul à új keresése.
5.2.6.3.Anne Freud kiegészítései: elfojtás, kivetítés, racionalizáció, szublimáció (ösztönén impulzusai máshol fejlődnek ki – pl kult)
5.3. humanisztikus pszicho
1.5.1. Rogers
2.5.1. egészlegesen (holisztikusan) kezelt pszichoi funkciók+egyén és környe kapcsa. Egyén célja az önmegvalósítás
3.5.1. egyén legfontosabb viszonyítási ptja az énkép, ami gyerekkorban alakul ki.
4.5.1. pozitív külső értékelések szükségesek az énélmény, énfogalom fejlődéséhez à önelfogadás. Ezek által kialakul a nagyobb felelősségérzet, az empátia (nem=a mindent megengedéssel), reális énkép, önelfogadás
6. Az énkép és az iskolai teljesítmény kapcsolata
6.1. önértékelés és teljesítmény egymásra hatnak (önérték kialaka az iskoláskorra tehető ráadásul, sőt)
6.2. az iskolai értékelés hatása az énképre – Miben más, mint az otthoni? Miben nem?
1.6.1. mindennaposan jelen van, közvetlenül/közvetve
2.6.1. témája kötött és kötelező. Kudarc esetén sem lehet „kilépni a versenyből”
3.6.1. nyilvános
4.6.1. intelligencia leglényegesebb meghatározója a tantárgyi sikeresség
6.3. a következetes és gyakori énértékelés befolyásolja az önértékelést
6.4. a globális énkép és az iskolai teljesítmény kapcsolata: iskoláskor előttre jól körvonalazható globális énkép alakul ki, teljesítményre, sikerre, kudarcra vonatkozóan. Negatívàkudarckerülő attitőd (versenyhelyzet-elkerülés).
6.5. A specifikus énkép és az iskolai teljesítmény kapcsolata
1.6.1. globális énképpel való teljesítmény kapcsa „nem túl erős”, specifikus inkább.
2.6.1. legjobban-legrosszabbul tanulókra van leginkább hatása a tanári értékelésnek és fordítva
6.6. az énkép és az alulteljesítés problémája
1.6.1. alultelj: intellektuális képességek jók, iskolai teljesítés rosszabb
2.6.1. énképük negatívabb („nem vagyok biztos benne, de…”, „lehet, hogy hülyeség, de…”). Kritikára való reakciójuk erősebb, engedékenyek, negatív énképük önbeteljesítő jóslat, etc.
3.6.1. egész személyisége korrigálandó
6.7. az énkép mint a teljesítmény előrejelzője. Kapcsban a motivációval.
6.8. nemi külségek az énképben
1.6.1. lányok önértékelésében fontosabb az iskolai visszajelzés. Értékelés fiúknál intelligencia-alapúbb, lányoknál közösségi viselkedés-alapúbb.

N. Kollár - Szabó: Pszichológia Pedagógusoknak. 2.: FEJLŐDÉS ÉS SZOCIALIZÁCIÓ

1. Fejlődés
1.1. minőségi változásokkal és egyre differenciáltabb szerveződéssel járó folyamat. Emberi faj és egyén egyedi vonásait egyszerre tükrözi. Folyamatot biológiai és társadalmi hatóerők befolyásolják.
1.2. szocializáció=társadalmiasulás
1.3. egyedfejlődés a fogantatástól halálig tart
1.3.1. magzati kor: genetikai program irányít, +környi hatások (bejutó kémiai anyagok, érzelmek betegségek)
1.3.2. testi, kognitív (megismmel kapcsos), érzelmi, társas folyamatokra hat
1.4. érés és tanulás: „fejlődést jellemző változások alapja”, genetikailag irányított folyamat, környi hatásoktól ~független, testi és pszichés, előre-biológiailag rögzített módon.
1.5. fejlődés és fejleszthetőség: „legközelebbi fejlődési zóna”: gyerek környe egy lépéssel az aktuális fejlettségi szint előtt jár
1.6. fejlődés szakaszai
1.6.1. fejlődés: minőségi ugrások (szakaszok eleje és vége közt jellemző külségekkel). Szakaszok felcserélhetetlenek.
1.6.2. pl Piaget, Erikson: fázisonként más egyéni feladatok, testi-bioi változások, környi elvárások.
1.6.3. pl Brunner: inkább folyamatos változásokról van szó, nem konkrét szakaszokról
1.6.4. ezekre ráépülő társi renck (rítusok, oktatás, szavazás, jogosítvány, etc)
Köznapi elnevezés
Piaget
Freud
Erikson
Csecsemő (0-1)
Szenzomotoros intelligencia
Orális szakasz
Bizalom-bizalmatlanság
Kisgyerekkor (1-3)
Műveletek előtti kor
Anális szakasz
Autonómia, szégyen, kétség
Óvodáskor (3-6)
Műveletek előtti kor
Fallikus szakasz
Kezdeményezés, bűntudat
Kisiskoláskor (6-12)
Konkrét műveletek kora
Latencia kora
Teljesítmény-kisebbrendűség
Serdülőkor (12-19)
Formális műveletek kora
Genitális szakasz
Identitás, szerepzavar
Fiatal felnőttkor (19-35)
Formális műveletek kora
Bensőségesség-elszigetelődés
Középső felnőttkor (35-60)
Formális műveletek kora
Alkotóképesség-megrekedés
Késő felnőttkor (60-)
Formális műveletek kora
Énteljesség-kétségbeesés
1.7. cirkularitás: „A testi, az értelmi, a lelki és a társas változások tehát fejlődésünk során kölcsönösen hatnak egymásra”, együtt is figybeveendők. Kölcsönösen függésben állnak egymással.
2. A fejlődés meghatározói
2.1. „Fajunk genetikai adománya” a plaszticitás és az adaptivitás (alkalmazkodás)
2.2. az emberi fejl evolúciós gyökerei
2.2.1. „az emberi gének nem merev utasításokat adnak, hm a környi hatásokra nyitott, ún epigenetikus szabályokat határoznak meg. Ezek irányítják a körnnyel kapcsos válaszaink, és bizonyos magatartásokat valószínűsítenek másokkal szemben. A genetikai potenciálok viselki hajlamokkal és észlelési preferenciákkal ruháznak fel minket.” Meghatározott viselki késztetéseket szolgáltatnak+befolyásolják, milyen ingereket részesítünk előnyben.
2.2.2. elvont szabályokhoz alkalmazkodni tudás, gondolkodás, képzelet, beszéd, társas renckben való összehangolt együttlét, bonyolult technikai eszközök megalkotása+használata, szimbolizációs és konstrukciós készség, szinkronizációs tulságok
2.2.3. kumulatív kulturális evolúció: nem másokTÓL, hm másokON KERESZTÜL tanulunk. Múlt- vagy jelenbeli.
2.3. fejlődés társak nélkül: „szenzitív periódus”: növekedés kiemelt időszakai, amikor bizonyos eseményeknek be kell követk bizonyos képességek kifejlődéséhez, hogy a „fejlődés a fajra jellemző módon kiteljesedjék”.
2.4. öröklött tulságok és környi válaszok kölcsönhatása
2.4.1. egyes tulságok inkább génvezéreltek, míg mások „fogékonyabbak a környi behatásokra.”
2.4.2. ember személyisége nem előre meghatározott, csupán az alapok öröklöttek (pl temperamentum, sérülékenység)
2.4.3. bioi és környi kölcsönhatás 3 formája (Scarr, McCartney):
2.4.3.1.evokatív (megidéző) interakció: emberek sajátos reakciókat váltanak ki másokból.
2.4.3.2.reaktív (visszaható) interakció: uaz a körny mindenkinek más. Környre reagál az egyén.
2.4.3.3.proaktív (előreható) interakció: egyén eszközei a körny alakítására (barátválasztás, tevékenység).
3. Szocializáció: egyén, kultúra és társadalom
3.1. minen társ vmilyen formában-mértékben igyekszik a maga képére formálni az egyedet, mintát ad számára a társban való éléshez.
3.2. Ökölógiai modell (Bronfenbrenner)
3.2.1. „Az egyén életét természetes életközegeiben szemlélő irányzat”. Fejlődés csak a körny figybevételével írható le.
3.2.2. makrorendszer szintje: domináns nézetek, hiedelmek
3.2.3. exorendszer szintje: szülők mh-e, önk, iskszék, helyi önk, helyi ip, tömkomm.
3.2.4. mezorendszer szintje: egyház, kortárscsop, lakókörny, isk, otthon. A mikro kapcsi hálója.
3.2.5. mikrorendszer szintje: a fentiek közvetlen hatása + ezekről való tapasztalatok.
3.3. a kult szerepe
3.3.1. kult: „az élet egy meghatározott módja”. Értékmentes fogalom. „Az egyik generációról a másikra hagyományozódó anyagi és szellemi javak összessége, az életmódok sajátos mintázata, ami többé-kevésbé állandó jelentésű szokások, magatartásminták konfigurációjából áll.”
3.3.2. „A kult legfontosb közvetítője a nyv”
3.3.3. hiedelmek, értékek, normák: tudás/hit arról, mi lehetséges, valós vagy igaz. Kollektív elképzelés arról, mi jó, rossz, helyes, helytelen, kívánatos, elutasítandó; viselkedési elvárások, melyek életviteli mintát adnak, szabályozzák az együttműködést (előírva, tiltva, íratlanul, tvben). Közösségenként eltérők. Keveredés felgyorsult.
3.4. a szocializáció színterei
3.4.1. elsődleges szocializáció: első évek. Alap a későbbiekhez. „Szignifikáns mások” által közvetített tapasztalatok (nyv, kategória, világnézet, norma, érzelmi viszony, etc). Legfőbb tanulási mechanizmus az azonosulás.
3.4.2. másodlagos bevezeti az egyént a társ egy új metszetébe. Azonosulásos tanulás, de a személytől sokban függnek a szereplők. Egyedi tapasztalatokból általánosak lehetnek. Legfontosabb közvetítő az isk (teljesítmén,y beilleszkedés, szabályok, visszajelzések, tekintély, tanulás, verseny, etc). Ráépül az elsődlegesre jó esetben.
3.5. A szocializáció mechanizmusai
3.5.1. biológiai egyénből társas lény. „társi ágensek” rábírják az egyedet, h ő is tartsa követendőnek a szerintük helyes elveket, direkten és indirekten. (direkt: nyvi úton-tiltás, felszólítás, utasítás, jutalmazásbüntetés)
3.5.2. hatalomforrások: jutalmazásbüntetés, vonatkoztatás (modellként van jelen). Szakértés, legitimáció. Egyre inkább a kortársak lesznek ebben a szerepben.
3.5.3. Kelman-féle befolyásolásra reagálási szintek:
3.5.3.1.behód: kényszer, jutalomremény. Nincs belső igény. Engedelmesség a kontroll függvénye
3.5.3.2.azonosulás: alapja az érzelmi elfogadás
3.5.3.3.interiorizáció/internalizáció: hiteles értékrendek beépítése, meggyőződés-alapú viselk.
3.5.4. „A megfigyeléses tanulás mechanizmusai az utánzás és a modellkövetés.” Utánzás nem csecsemőkori formái késleltetettek, tanulás eredményeként alakulnak ki. Modellkövetés okai: érzelmi indítékok, státusirigység, szociális hatalom.

N. Kollár - Szabó: Pszichológia Pedagógusoknak. 1.: A PSZICHO NÉZŐPTJAI, IRÁNYZATAI ÉS MÓDSZEREI

1. „A pszicho az ember jellemzőivel és viselkedésének sajátosságaival fogl.”
2. Mióta tudomány?
2.1. témakör: emberism, társas helyzetek kezelése, önismeret
2.2. Hippo-Galén típustanja
2.3. kísérleti pszicho: 1879, Wundt. Eredmény pl: ingerek számunkra érzékelhető változása egyenesen arányosan nő az inger intenzitásával. Weber-Fechner-tv. Megfigyelés introspekciós alapon.
3. A pszicho nagy iskolái és megközelítési irányai
3.1. behaviorizmus: 20.sz elejétől
3.1.1. viselkvizsg: környi ingerek és emberi viselk összefüggései
3.1.2. klasszikus és operáns kondicionálás, utánzás, percepció, szociálpszichó eredményeinek egy része behav megközből ered
3.1.3. Skinner: a környi ingerek optimális szabályozása elvezet a gyerekek egészséges személyiségformálásához (vö következetes jutalmazás-büntetés). Azaz: inger à viselkedés-válasz à megerősítés à viselk rögzülése.
3.2. pszichoanalízis, 1920s-
3.2.1. „Ez a kultúrtörti szptból is nagy hatású elmélet azt a területet tartja vizsga tárgyának, amelyet a behaviorizmus mint obj móckkel nehezen vizsghatót mintegy zárójelbe tett.” Tudat és tudatalatti viszonya.
3.2.2. Freud: ember pszivhés működését az ösztönkésztetések határozzák meg. Örömelv kielégítése. Ösztönök összeegyeztetése a társi elvárásokkal.
3.2.2.1.pszichés problémák a páciens korábbi élettörténetének tulajdonítva. Terápia: események feltárása, újrafeldolgozása. Szabad asszociáció, álomelemzés, feltáró terápia.
3.2.2.2.először hisztériás betegeknél alk. Ma is széles körben.
3.3. kognitív pszicho
3.3.1. tudat működésének vizsga, környi ingerek-viselk közötti jelenségek (észlelés, gondolkodás, érzelmi viszonyulás, attitűdök) kérdései
3.3.2. behaviorista elvek felhaszn
3.3.3. mentális folyamatok jellemzői, jelentés információfelvételre gyakt hatása, feldolg és viselk irányítása.
3.3.4. Piaget, gondolkodásfejlődés-elmélet.
3.4. humanisztikus pszicho
3.4.1. ~fenomenológiai megköz egyik ága.
3.4.2. emberi term és gondolkmód reális megismerése: egyén számára milyen infókat hordoz az őt körülvevő világ. Szubj tapasztalatok, egyedi élmények.
3.4.3. Rogers, Maslow.
3.4.4. terapeuta nem tud senki helyett megítélni egy helyzetet, csak támogatni tudja a kliensét; a személy önfejlődésre képes; ha elfogadják, önmegvalósít.
3.5. biológiai megköz: pszichés jelenségek hátterében milyen fiziológiai történések húzódnak meg. Egyedül alkalmazva ez a móc inkább csak a többi irányzat segítésére jó.
3.6. Alaklélektan: 20.1.
3.6.1. „Az egyedi tényezők hatásaival szemben az egészlegességet hangsúlyozta”
3.6.2. Lewin, mezőelmélet: személy helyzetei indítékai, viselkedése csak az őt körülvevő szociális mező segítségével értelmezhető.
3.6.3. Asch, központi vonás-elmélet: egy-egy kitüntetett tulság egymaga képes az összebenyomást hatékonyan megváltoztatni.
4. A pszicho módszerei
4.1. megfigy
4.1.1. természetes élethelyzetben (megfelelési igény, etc kizárása)
4.1.2. előre meghat szptk szt, rögzítve, elemezve
4.2. hipotézisvizsg
4.2.1. hipot megfogalmazása à bizonyítási móc kidolgozása
4.2.2. pl ha sok matematikus hegedül, mi az összefüggés? – kitartás – sportolnak is?
4.3. összefüggésmérés
4.3.1. korreláció: jelenségek ok-okozati összefüggéseinek vizsg. ~=2 változó milyen mértékben jár együtt. -1 és +1 közt. (|0,6|nál több: szoros. |0,3|nál kisebb: nincs)
4.3.2. pl óvodába járás időtartama 0 és 1 közt korrelál az iskolai készültséggel
4.3.3. mintavétel problémái: kivételek, háttérváltozók
4.3.4. következtetések korlátai: nem tudni, melyik az ok, melyik az okozat (pl amúgy is fejlettebb gyereket előbb küldik óvodába)
4.3.5. csoportok összehasonlítása: csoportok átlagértékeinek összehasonlítása
4.4. a kísérletek előnyei és buktatói
4.4.1. a (laboratóriumi) körülmények változatlanok, könnyebb vizsg, amit vizsgni akarunk. De mesterséges.
4.4.2. alanyok elkerülendő, hogy máshogy viselkedjenek, mint máskor.
4.5. pszichoi tesztek, attitűdskálák
4.5.1. Teszt: személyiségjellemzők, képességek feltérkép. Standardizált eljárások. Átlagérték, szórás megállap.
4.5.2. Attitűdskála: spec kérdőíves eljárás egyéni véleményfelmérésre. Pl Likert-skála. Árnyaltabb, mint a teszt.