2011. október 18., kedd

Kéthly Anna (1889-1976)

ÿ szegény katolikus család, 14 testvér, 6 (+2 bécsi) év zárdai iskola, gyors- és gépírói, könyvelői tanfolyam.
ÿ 1913-ban Kassára költözött a családjával, vasúti tisztviselő.
ÿ 1916-tól az MSzDP és a Magánalkalmazottak Szövetségének tagja (utóbbiban 1920-ra alelnök, 1939-re elnök).
ÿ mivel a Tanácsköztársaság idején nem kompromittálta magát (és 1921-ben támogatta a Bethlen-Peyer paktumot), 1922-es parlamentbe való beválasztásától kezdve folyamatosan haladt felfelé a szamárlétrán. 1948-ig megszakítás nélkül volt képviselő. Több mint ezerszer szólalt fel
] a magánalkalmazottak,
] a bérből-fizetésből élők,
] a hadirokkantak, -özvegyek és –árvák,
] a nők érdekében.
ÿ 1922-es szűzbeszédének főbb pontjai:
] „pártgyűlölködést, felekezeti vagy faji elfogultságot” félretéve közös megoldások keresése a parlamentben
] (a rossz gazdasági helyzet, egészség- és lakásügy, higiéniai körülmények miatti) alacsony születésszám feljavítása
] militarista oktatás, magas tanárra eső diákszám, kevés tanköteles gyerek elemi oktatásban részesítése elleni fellépés
] amíg a kormány a fentiekkel nem foglalkozik, addig Kéthly sem tárgyal más felterjesztésekről.
ÿ 1930-as évek: fasizálódás, zsidótörvények elleni felszólalások
ÿ 1943-44-ben az SZDP követeként angolokkal tárgyalt a lehetséges különbékéről à nyilas propaganda kereszttüzébe került, ’44 márciusa és ’45 februárja között vidéken bujkált.
ÿ 1945 februárjától a Nemzetgyűlés alelnöke. Az MKP-SZDP – fúzió ellenzése miatt 1948-ban kizárták a pártjából, házi őrizetbe került, 1950 júliusa és 1954 januárja között bírói ítélet nélkül tartották fogva, januárban életfogytiglanra ítélték (Népköztársaság megdöntésére irányuló szervezkedés vezetése, kémkedés), ami ellen nem fellebbezett. Novemberben különböző külföldi szocdem szervezetek nyomására szabadult (=megint házi őrizet).
ÿ az 1956. október 30-án újjáalakult SZDP elnöke, államminiszter. November elsején Bécsbe utazott, negyedikén már nem tudott hazatérni, kinn maradt. à
] Magyarország egyetlen törvényes külföldi képviselője és
] a Nagy Imre-kormány egyetlen külföldre menekültje lett.
ÿ Magyarországon sajtóhadjárat az emigránsok ellen. Kéthly a szociáldemokrata csoportok feje, az emigráns Népszava főszerkesztője, (majdnem hivatalos) ENSZ-küldött.
ÿ 1962-ben felmentették az ’54-es vádak alól, egyúttal elítélték izgatásért.
ÿ Belgiumban halt meg. 1990-ben temették újra, 1994-ben rehabilitálták.
Mi mégis a jobbik utat választottuk. És ha mi, a détente korában a vesztők közé vagyunk számítva, bizonyos, hogy a történelem ezért a kezdeti sikertelenségért kárpótlást és elégtételt fog szolgáltatni azoknak, akik – mint emberek az embertelenségben – nem adták meg magukat sem anyagi előnyökért, sem fenyegetés előtt meghajolva, sem belenyugodva és rezignálva.”[1]



[1] Zichy Mihály (szerk.): Száműzve, de le nem győzve. Kéthly Anna emigrációs levelezése, 1957–1976. Országos Széchényi Könyvtár, Széphalom Könyvműhely, Budapest, 2007. 13. oldal

Nincsenek megjegyzések:

Hiba történt a modul működésében