1. A
csoport
1.1. definíció:
interakció + közös cél + közös tevékenység + struktúra
1.2. szerveződés
típusai:
1.2.1. létszám
(kis, nagy, tömeg)
1.2.2. kialakulás
körülményei (formális, informális)
1.2.3. személyre
gyakorolt hatása (elsődleges, másodlagos)
1.2.4. csoporttagság
eredete (szerzett, veleszületett)
1.3. csophoz
tartozás motivációi:
1.3.1. szükségletkielégítés
1.3.2. célok
elérésében segít
1.3.3. tudást,
infót adhat
1.3.4. biztonsági
igények kielégítése
1.3.5. pozitív
szociális identitáshoz segít hozzá
1.4. „referenciacsoport”:
akihez tartozom/tartozni szeretnék
1.4.1. normatív
funkció: csoportnormák szerinti viselkedés
1.4.2. összehasonlító
funkció: én hol tartok a csoptagokhoz képest a fejlődésben
1.5. fejlődési
fázisok:
1.5.1. alakulás
1.5.2. viharzás
1.5.3. normaképzés
1.5.4. működés
1.5.5. (megszűnés.
szertartásos, gyakran jól leképezi a korábbi fázisokat. pl szalagavató,
ballagás)
1.6. szerepek
a csoportban
1.6.1. mókamester:
általában fiú, nem felelősségvállaló, populáris. beleragadhat a szerepébe.
1.6.2. bűnbak:
projekció, csak negatív vetületű a szerep. beleragadhat. a többiek pedig nem
tanulnak problémamegoldást, mert mindent csak rákennek.
1.7. csopnormák
1.7.1. eredetük:
csoportban betöltött szerep hogyan befolyásolja a normákhoz való viszonyt? ki
változtathat rajtuk?
2. kortárscsoport
jellemzői – egyén és közösség
2.1. másodlagos
szocializációs színtér
2.2. elősegíti
a szülőrőli leválást
2.3. egyenrangú
kapcsolatok jellemzik
2.4. versengés&együttműk
szabályai elsajátíthatók
2.5. sajátos
kultúrát hordoz.
3. óvodás
kor
3.1. együtt
játszás
3.2. érdekvezérelt
barátság: milyen hosszú a haja, menő a játéka, stb.
4. alsó
4.1. „átpártolás”:
szülőtől a kortárshoz kerül a referenciaszerep (pl öltözködésben)
4.2. törékeny
barátság (pl felnőtteknek kell még békíteni)
5. felső,
korai serdülőkor
5.1. feszültséglevezetés
6. serdülő
6.1. lázadás
6.2. identitáskeresés
7. Csoportfolyamatok
I.: konformitás
7.1. Asch
konformitás-kísérlete
7.2. Moscovici:
kisebbség hatása a többségre: kell hozzá határozott, kitartó kisebbség, melynek
nem mindegy, kik a tagjai.
7.3. személyes
és nyilvános konformitás, csoporthoz tartozás versus saját vélemény vállalása
8. Csopfoly
II.: engedelmesség
8.1. csophoz
tartozá = felelősséghárítás
8.2. Le
Bon: dezindividuáció, 80’s: tömegben merészb az ember, mint egyedül – mi kell
ahhoz, hogy egyedül is megtegyük? à Milgram:
szabálykövetés
9. Csopfoly
III.: proszoc viselk, segítségnyújtás
9.1. Kitty
Genovese-eset à
nem mindig egyértelmű, mikor kell segítség, mennyire sürgős a szitu. Pl
magánügybe is nehezen avatkozunk be.
9.1.1. hol
kezdődik az egyén felelőssége, hol végződik a köz befolyása?
9.1.2. Brehm,
reaktancia: ha megcsináltatnál egy ellenálló személlyel valamit, tiltsd meg
neki.
10. Csopfoly
IV.: versengés, kooperáció
10.1.
társas serkentés és gátlás
10.2.
Triplett: zsinórtekerés csoportban gyorsabb. („társas
facilitáció”).
10.3.
Zajonc, ’60s: nem ilyen könnyű feladatnál
nehezebb az együttműk
10.4.
Festinger: társas összehasonlításra igényünk
van, főleg bizonytalanabb helyzetekben.
10.5.
„együttműködő versengés”: Eckert, ’90s:
egymáshoz viszonyító, építő erejű. rivális = aktív társ.
10.6.
„hiperversengő” vagy „neurotikus versengő”
11. Attribúciós
hibák
11.1.
belső tényezők túlhangsúlyozása (pl mások
hülyék)
11.2.
cselekvő-megfigyelő torzítás (pl én viszont a
körülmények áldozata vagyok)
11.3.
konszenzus-infó elhanyagolása (általánosítás)
11.4.
ennek az ellentéte (mindenki pont így tett volna
tuti, mint ahogy én most)
11.5.
igazságos világba vetett hit
11.6.
énvédő-torztások, siker-kudarc attribúció
12. attitűdök,
véleményformálás
12.1.
mi van az értékelő viszonyom mögött?
12.1.1. kognitív
tudásom róla (az iskola uncsi)
12.1.2. affektív
összetevő (nem szeretem)
12.1.3. viselkedéses
komponens (hasfájás miatti hiányzás)
12.2.
honnan származnak?
12.2.1. személyes
tapasztalat
12.2.2. más
közvetíti (média, ismerősök)
12.3.
mik a funkciói? milyen szerepet töltenek be a
személyiség működésének hétköznapjain? mit gondolunk és miért?
12.3.1. instrumentális/szociális
igazodási funkció (jutalmazó jelleg)
12.3.2. ismereti
(gondolkodáskönnyítő)
12.3.3. értékkifejező
(attitűd bizonyos értékrendet tükröz)
12.3.4. énvédő
(szorongás-elkerülés, önértékelés-megőrzés) – vö. előítéletesség.
12.4.
az előítéletesség mint attitűd
12.4.1. tárgya az
emberek egy csoportja
12.4.2. összetevői:
kognitív gondolkodás róla (sztereotípia), affektív tényező (előítélet,
ítélkezés), viselkedéses komponens (diszkrimináció)
12.4.3. funkciói:
mint a 12.3. pontban.
13. nézetek
rendszere (Rokeach, 1984)
13.1.
tekintélyelvű személyiség hajlamosabb az
előítéletre (ez pedig nevelés kérdése)
13.2.
„kognitív stílus”: a mód, ahogy az új infókat
feldolgozzuk
13.2.1. nyílt
gondolkodás: megismerés szükséglete arányos a veszélyelhárítás arányával az
emberekben
13.2.2. zárt
(dogmatikus) gondolkodás: megismerés nem érdekes, csak a veszélyelhárítás.
13.3.
iskolában: fontos, hogy a gyerek mennyire
kérdezhet, lehet-e véleménye, kritikája.
13.4.
attitűd alapján bejósolható-e a viselkedés? - nem,
csak bizonyos attitűdök jobban befolyásolók: ami fontos, személyes,
ellentmondásmentes, konkrét, hozzáférhető&aktivizálódott
13.5.
a normák szerepe gyakran felülírja a szándékot
14. Attitűdök
dinamikája, konzisztenciája
14.1.
konzisztencia-elmélet: következetes a viselkedés
à
hogyan oldjuk fel a logikátlanságot?
14.2.
kognitív disszonancia: Festinger, 1959.
ellentmondás à
feszkó àcsökkentenénk.
14.2.1. a belső ellentmondásokkal
együtt szokunk élni (tudjuk, hogy káros a dohányzás, mégis sok a cigiző)
14.2.2. ez az
iskolában: a saját döntés motivál, a kényszer (külső ok) felment a
kötelezettségek alól.
14.3.
Yale-program: a
meggyőző kommunikáció 3 eleme:
14.3.1. kommunikátor
(presztízs, hitelesség)
14.3.2. üzenet
(érvelési módszer)
14.3.3. befogadó
(csoporttagság, tájékozottság)
14.4.
McGuire: ellenállóbbá tehetjük az embereket a
meggyőzéssel szemben, ha legyengített formában szembesülnek az álláspontját
fenyegető érvekkel.
15. A
meggyőzés központi és periférikus útjai
15.1.
a meggyőzés mértéke függ az infófeldolgozás
módjától.
15.2.
központi: érvek hangsúlya
15.3.
perif: körülmények (ki mondja, hány darab érve
van, stb)
15.4.
àa befogadóhoz kell idomulni a cél eléréséhez
15.5.
meggyőzés a csoportban: a csoportnormán
keresztül lehet hatni
16. kommunikáció
az iskolában
16.1.
funkciói: referencia, érzelemkifejezés,
aktivizálás, moderálás, esztétikai hatás, metanyelv
16.2.
típusai: résztvevőszám, résztvevőközelség,
kódrendszer, közlői szándék szerint.
16.2.1. interperszonális,
csoportközi, tömegkommunikáció
16.2.2. közvetlen,
közvetett
16.2.3. verbális,
nonverbális
16.2.4. szándékos,
nem szándékos
16.2.5. egyenrangú,
nem egyenrangú felek közti
17. Gordon:
a hatékony kommunikáció eszközei
18. Thomas
és Kilman a hatkony kommunikációról: helyzetfüggő megoldások a saját érdek – más érdeke tengelyek
különböző pontjain (pl versengés, elkerülés, kompromisszum, alkalmazkodás)
19. Szerep,
tanári szerep
19.1.
= társadalmilag előírt viselkedésminta, sokszor
informális szabályok alapján
19.2.
átható szerep: mindig elkíséri az embert (pl a
neme)
19.3.
automatikusan aktiválódik
19.4.
kemény és puha viselkedéselvárások (mennyire
szorosan kapcsolódnak a szerephez)
19.5.
szerepazonosulás, szereptávolítás
19.6.
szerepkonfliktusok
19.6.1. szerepek
köztiek
19.6.2. ellentétes
elvárások
19.6.3. nem
megfelelő szerepilleszkedésből adódó konfliktus
19.7.
tanárság = szakértelem + vezetői szerep + nevelő
+ ofő + oktató + példakép + adminisztrátor + szülő + pszichológus + kolléga +
férfi/nő + gyerek + tanuló + barát + védő + vádló + stb.
19.8.
vezetési stíl: autokrata, demokratikus,
laissez-faire. feladata válogatja, mikor melyik a célravezető.
20. fegyelmezés
20.1.
vagy „megelőzés” kéne legyen inkább. kell hozzá:
20.1.1. keret,
közös + világos + célorientált + megmagyarázott szabályok
20.1.2. éber
jelenlét
20.1.3. tervezés,
üresjáratok kerülése
20.1.4. bevonódás
segítése, aktivizálás
20.1.5. nonverb
használata
21. az
iskola szervezeti kultúrája
21.1.
szervezet: közös célok és értékek, munka- és
felelősségmegosztás, szerepek kialakulása, struktúra és hierarchia.
21.2.
Handy: a szervezet-kultúra típusai (’68):
21.2.1. hatalomkultúra.
előnye, hogy válságban jól reagál (ha jó a vezető). hátránya, hogy veszélyes e
központi dominancia
21.2.2. szerepkultúra.
stabil, lassan változó. fontosak az informális kapcsolatrendszerei.
21.2.3. feladatkultúra:
rugalmas. szakértői csoportmunkára épít. kisebb szervezeteknél célravezetőbb.
21.2.4. személykultúra:
laza kapcsolatok. egyéni célkitűzések dominálnak. nem lehet hierarchikus.
21.3.
Quinn: versengő értékek modellje (’88):
21.3.1. csapat- és
személyorientált: alapelve a részvétel és elköteleződés. vezetője a csapatépítő
és –támogató (facilitátor, mentor).
21.3.2. innovatív:
kreatív, kockázatvállaló. alapelve az innováció, fejlődés. vezetője: újító,
képviselő.
21.3.3. szabályorientált:
hierarchikus. megfeleltethető a Handy-féle szerepkultúrának. jól definiált
szerepek vannak. alapelv: határozottság, szervezettség. vezető: ellenőrző,
koordináló.
21.3.4. célorientált:
handy-féle feladatkultúra-szerű kultúra. eredményesség, hatékonyság,
teljesítmény, célra irányultság. vezetője: feladatorientáló, irányító.
21.4.
a szervezeti kult. megjelenési formái:
21.4.1. felszerelés,
terem kinézete
21.4.2. nevezetes
események megjelenítése
21.4.3. logó,
embléma, címer
21.4.4. öltözködés,
egyenruha
21.4.5. verbális
megnyilvánulások (pl megszólítások)
21.4.6. ünnepek,
szertartások, rituálék
21.4.7. nevelés-oktatás
folyamata
21.4.8. lelki és
közösségi támogatás
22. Bully
22.1.
= kortárs, iskolai, családon kívüli erőszak. Ill
szándékos fájdalomokozás + felek kiegyensúlyozatlan hatalmi viszonyai +
ismétlődő résztvevők kellenek hozzá.
22.2.
1982, egymástól független 3 db öngyilkosság
Norvégiában bullying miatt à antybully kampányok és kutatások megindulása
22.3.
formái: fizikai, viselkedéses, verbális,
szociális/kapcsolati erőszak
22.4.
az áldozat típusai:
22.4.1. passzív/szorongó
22.4.2. idegesítő
(pl a stréber)
22.4.3. provokáló
22.5.
a zaklató típusai:
22.5.1. ökológiai
modell (vagy bronfenbrenneri modell): gyenge önkontroll + bántalmazó család +
deviáns társas környezet
22.5.2. a
támadó/áldozat: erőszakos, impulzív, szegényes társas készségű, nem szeretik,
elhanyagoló a családi háttere.
22.6.
további szereplők:
22.6.1. zaklatóval
levők
22.6.2. zaklató
passzív támogatói
22.6.3. ignorálók
22.6.4. csendben
elítélők
22.6.5. aktív
védők („hagyd abba!”)
22.6.5.1. azért
vannak kevesen, mert félnek, ill kognit.dissz.: áldozat hibáztatása,
felelősséghárítás.
22.7.
saját nemével mindkét nem keményebb
22.8.
hosszú távú következmények: szociális
kapcsolatok leépülése, önpusztító életmód, pszichés problémák.
22.9.
mit tehetünk? – észrevenni (nem a tanár szeme előtt
zajlik!)
22.10.
cyberbully
23. Iskolapszich-hálózat
Mo-n
23.1.
’50s, nevelési tanácsadó igénye
23.2.
’60s, iskolapszichológusok iskolákba küldése,
hogy a problémás gyerekeket a központi nevelési tanácsadóba küldjék el.
23.3.
’84, oktatásügy kötelezően foglalkozzon
pszichológiával. ’86-tól lett iskolapszichológusi állás.
23.4.
sztereotípiák: misztikus tudomány, veszélyes,
mert belelát az ember fejébe, megmondja, ki normális és ki nem, aki
pszichológussal találkozik, az már nem normális; a pszichológus megjavítja a
rossz gyerekeket, mindezt egy csapásra – ha nincs azonnali változás, akkor
semmit sem csinál.
23.5.
képzettség: régen pszichológiai és tanári
végzettség, ma plusz másfél év szakképesítés elvileg – gyakorlatilag elég egy
pszichológiai diploma (ám így nincs iskolai tereptapasztalata az illetőnek).
23.6.
feladatai:
23.6.1. prevenció
(probmegelőzésre nevelés, felmerülő tünetek ártalmatlanítása, illetve elérni,
hogy ez már ne lehessen probléma a jövőben)
23.6.2. formális
mező megismerése (az iskola szervezetéé. ehhez hospit, konzultáció)
23.6.3. informális
mező megism (ehhez praktikus, ha mindennapjai az iskolában zajlanak, pl
értekezleten, erdei iskolán, ünnepeken részt tud venni)
23.6.4. szűrővizsgálat
(disz-, iskolaérettség)
23.6.5. pályaválasztási
tanácsadás
23.6.6. tanulássegítés
23.6.7. társas
kapcsolatok segítése
23.6.8. mentálhigiénés
feladatok (önismeret), egészséges életmód, drogprevenció
23.6.9. szülőkkeli
együttműk
23.6.10.
tanárokkali együttműk